WorldTour csapattal csak a parkolóban találkoztunk, de azért nem volt egyszerű…
2018.07.08. 20:46

Olaszországban versenyzett ma a Kőbánya Cycling Team, az UCI 1.2 kategóriás Giro del Medio Brenta viadalon Istlstekker Zolst, Lóki Bence, Alberto Marengo, Móricz Dániel, Samuele Oliveto és Rostyslav Zhukovsky képviselték színeinket.

A versenyt az orosz Alexander evtushenko nyerte, a történtekről Móricz Dani számol be:

A mai olasz versenyünk – nevezetesen a Giro del Medio Brenta – egy a rendszerint kemény egynaposok közül. A verseny Villa del Conte-ből rajtol, nagy része síkon zajlik körökben (kb. 115 km), majd Bassano del Grappa felé vesszük az irányt, és ezután kezdődik csak a java. 20 km-es emelkedő, ami után egy körben végződik Gallio településen összesen 175 km-rel, nagyjából 1300 m szinttel.

A startot erős tempó indította, szökési próbálkozások folyamatosan, csapatunk javarészt elöl tudott helyezkedni, ami már önmagában nem szokott egyszerű mutatvány lenni. Kialakult egy 10-15 fő körüli csoport elöl, akik nagyjából 1 perc környékén tudták taratani előnyüket folyamatosan. A mi részünkről is volt sikeres próbálkozás elmenésre, a második csoportban többek között Zsolt, Rosty és jómagam is el tudtunk szakadni alkalmanként kisebb-nagyobb csoportokkal a mezőnytől.

Nagyjából másfél óra megtétele után egy elmenésre reagáltam és elszakadtunk páran, utolérve a második csoportot, melyben Rosty is ott volt, szép "grupetto" alakult ki és tempóztunk tovább. Az összhang viszont hamar megbomlott és alig akartak menni a versenyzők, inkább csak "jöttek" volna, hiszen közelgett a vízválasztó emelkedő is. Fél órát tölthettem ebben a helyzetben, aztán a mezőny elkapott minket és készültünk a mászásra.

 

Elsődlegesen Alberto-t elöl tartani volt a feladatunk, ő ott is tudott lenni, de sajnos a felfelé kezdetekor a kavalkádban beütötte a térdét (amire ráadásul kedden esett) és hamar megállt a lába. Ezt én észre sem vettem a zűrzavarban, saját magamra és a tempómra koncentráltam, amit úgy gondoltam végig tudok tartani abban a szűk egyórás felfelében. Samuele felért rám 7-8 km után, Bence sem volt messze tőlünk kicsivel hátrébb, de a hegy felénél a megúszott kis csoportokat lehagyta a záróautó, ami sajnos a verseny végét is jelentette egyben.

Megszokott menet ez az olaszoknál, de engem még mindig zavar a tudat, hogy a limittől messze voltunk, és reális esélye volt hármunknak a verseny befejezésére is, de ez van. Én ezután a hegy második felét még amolyan edzésképpen megnyomtam egy közepes tempóban egyedül, hiszen ennek is lesz még haszna a továbbiakban. Sajnálatos, hogy egyikünknek sem sikerült a versenyt értékelhetően teljesítenie, de erre azért a körülmények is nagyban behatással voltak. Folytatjuk tovább és készülünk elsősorban az eddigi legnagyobb kaliberű hazai versenyünkre, a Tour de Hongrie-ra!

Belépés
Elfelejtett jelszó